Nagyon kemény

Nem tudom pontosan miért, de nagyon hatnak Fabio Moon rajzai, most éppen egy X-Men tagokat ábrázoló képecskével, amit valszeg csak úgy szórakozásból készített, nem hivatalos megjelenésre. Hogy is lehetne Rozsomák ilyen köpcös alkesz. Pedig az. :D

Talán az, amit kirajzol a saját világából, abból, ahogyan látja a világot, valahogy nagyon emberi számomra. A régebben linkelt lépcsős rajzban az arckifejezés hétköznapi, de mégis egyedi, olyan, mint amikor felismerni minden részletet, de mégsem hasonlít senkire, sőt, általános. Részleteiben pedig valóságos. Na mindegy.

Szóval itt is - én baromi kevés X-Men képregényt olvastam, de ezen kellemeset nevettem, mert helyén van minden. A testtartás, az alkatok, a metakommunikáció, a szöveg is, még a köpcös férfias kiszögelése is üt elsőre. Egyéniségek, ahogy ismerjük őket, mégis baromira mások, mint ahogy akárki rajzolta eddig. Eszméletlen ez a pacák.

Többet képpel, mint

Saját blogolvasási szokásaimra rácsodálkozva eztán kevesebb szöveget és több képet posztolok. Ez ugyan nagyszájú kijelentés, mert eléggé halott ez a kockásítás részemről, dehát majd kiderül, hogy akarom-e ezt csinálni. Nem igérek, azt nem kell betartani. Most két francia blogger megosztott képei kapcsán írok. Röviden.

Az egyik neve Thierry Martin és a ceruzarajzaira csodálkoztam rá (itt).


Ez pl. azért hozott lázba, mert olyan hatásosan osztotta fel és mutatja meg a teret, hogy rögvest bele tudtam képzelni már az útvonal láthatósága miatt egy kép-sorozatot, hogy merre fut, vagy hol bújuk el, vagy hogyan ülrözik, vagy hol téved el... Kuckós is, hangulatos. Varázslat, ha így veszem, mégpedig így jött most.


Ennél is hasonlóan brutális hatású a térbeliség, de az, hogy mellette ott vannak az autómoakettek, az még egy réteg plusz hangulatot rárak, nem tudom, tutira elfogult vagyok, de szereintem ez így is gyönyörű. :)


Ez nem tudom, hogy borító-e, de ez a szigetesen megrajzolt kiemelt-részletek, talán méginkább megdolgoztatnak, mintha ki lenne töltve közöttük a tér. Önkéntelenül kapcsolatot épít a semmiben lebegő dolgokkal az ember, nagyon ott van a hangulat is, ráadásul eltérőek és ebből keveredik valami új, de úgy, hogy megmarad a kávéző székének, meg a hangosreklámos kocsinak is a saját hangulata is. Persze nem lebegnek, nagyon plasztikus a színekkel és az árnyékokkal, de mégis ott van a "be nem rajzolt papír", mint az agyam által berajzolandó hely.

Alább pedig egy másik figura rajzait sűrűn posztoló blog, ő Jean Giraud (Moebius).

További komment nélkül brutális, érdekes, hatásos, változatos rajzait válogattam ide.