A minap olvastam a hírt, hogy a Cul De Sac szeptemberben véget ér... Egyből Watterson lezáró döntése jutott eszembe, de Thompson helyzete kényszer inkább (bár ki tudja ki mit érez kényszernek), merthogy (és itt jön a szomor), a parkinson-kórral küzd szegény. A végén mondjuk úgyis csak az olvasói hiányérzet marad, a csúcson abbahagyott képregény státusza.Idén volt egy szakasz, amikor mások is belerajzoltak, akkor nem olvastam utána, csak úgy mellékesen emlékszem arra, hogy ilyen alapítványok említése is megjelent a csíkok mellett. Itt egy remek csík, egy (túlságosan is valósághűen) ritka "boldog" alaphangulatú helyzet, ahol a szülők kilépnek a hétköznapi szülőségükből. Alice persze nem, ő még nem tud kilépni. Szerencsére.
