2008. május 31., szombat

Runners: Bad Goods

Régi emlék ma már nekem a Csillagok Háborúja hangulata, amikor izgultam minden egyes lézerpisztoly-lövésnél, vagy űrhajó-robbanásnál, ehhez kell egyrészt a mesék igénye, másrészt a felszínt borzoló hatásokra éhes agy. Nem a korom felett merengek, hanem a megváltozott igényeimen, de abból az apropóból, hogy ez az igen kellemes SW fíling most éppen visszatért egy mindenképpen könnyed, de igazán szórakoztató sci-fi képregénynek köszönhetően.

A Runners is azok közé tartozik, amiben az is vonzerő számomra, hogy nem mainstream. A Sandman pl. biztosan felkerül majd egyszer a polcomra, de népszerűsége most még távol tart tőle. A Finder, ez a Runners, de még a Nausicaa vagy a Bone is hamarabb lett kedves a szívemnek még olvasatlanul is, mondom, a magyar képregényes közösség mellőzése miatt. No mindegy, ez most nem fontos.

Azt hiszem hiányzott már egy jó sci-fi és végül is mást vártam, mint kaptam, de nem volt baj. Sokkal-sokkal ismerősebb érzések, élmények leptek meg, minden bizonnyal azért is, mert leplezetlenül merít ez a Sean Wang, nem csak a Csillagok Háborújából, vagy a karakterek külalakjának hasonlósága alapján a Fantasztikus négyes-ből, de még az Ötödik elem-ből is, mint az alábbi ajtófélfa mögé bújós-benézős-célbalövős jelenetnél.


A szereplők egyébként csempészek, Han Solo minden élvezetes tulajdonságával: egy hajszál választja el őket, hogy pofára essenek, a pénz hajtja őket, nagy a dumájuk, és persze az a mély baráti szál is megvan köztük, ami mindig segít kihúzni a másikat bármilyen slamasztikából. Ez nyakon van öntve egy adag olyan történetfordulattal és kellékkel (űrhajók, aszteroida-városok, lézerfegyverek, lebegő robogók, csempész árú, mentőkabinok), amire bárki azt mondhatná jogosan, hogy közhely, semmi egyéni nincs benne - de mégis működik. Jól összeáll, nem akar más lenni, de a hangulatot, ebből a halmazból kihozható tiszta feszültséget, humort, lendületet szerintem mind kihozza. Más meg nem kell. Egyébként az egyik legnagyobb ütése a humor, ami szerencsére főleg a karakterek jellemére épít, akik a kereteken belül majdnem mind tényleg egyéniek.

A főnök egy "öreg róka", ez is a neve: Roka (Roka Nostaco), aki E.T.-re halyaz, nagy szemfogakkal. Amolyan tapasztalt, nagyszívű, de kicsit már kiöregedő figura. A legközelebbi társa Ril (Ril Mar), egy érdekes lábú, kirúzsozott csőrt viselő hölgy, sőt, a csőrén még egy helyes kis szarv is van. Ő a technikus, mintha csak Csubi lenne Solo mellett, a pajzsot és a fegyvereket mindig ő javítja meg. Aztán van két barát, Cember (Cember Kogi) és Benneasud, előbbinek hat oldala van, de csak két keze, utóbbi pedig a Fantasic Four repedezett narancsbőrű oriásának mása. A legsemlegesebb karakter az ötödik, Bocce, aki tiszta humanoid, a bal kezét leszámítva, ami egy szabadon alakítható erőtér szerű valami, akár sok méterre kinyújtható - újra FF idézés.

Imhol egy humoros jelenet, amikor a piacon mentőkabint akarnak venni és a politikus Roka, oldalán az idétlen Cember-rel megy alkudozni - az a fogsora alatt és felett is szemet viselő úriember az eladó...


A történetben természetesen komoly, feszült helyzetek is vannak, de mélységileg nem lehet elveszni bennük, ötletes akció-sorozatok keverednek bensőséges, humoros, vagy épp jól-ismerősen ábrázolt csempész-romatika bekezdésekkel. Egy ilyen komikus-izgis jelenetsor az alábbi, mondom a magyarázatot is. Leszállnak egy elhagyatott helyen, ahol valaki van és elkezdik keresni. Elsőként Bocce kicsiben, aztán Cember, akinek a beceneve candy-bandit, mivel kissé idiótán állandóan komolytalankodik és szereti a hasát (neki van hat lába-csápja és szeme), aztán Ril-re vált a kép (a rúzsozott madárcsőrös technikusra) és az első oldal alján a titokzatos idegen jelenik meg a csukja alatt. A második oldalon a gumikezű Bocce és a végén a főnök Roka is odaér. És szerintem nagyon megvan ennek a két oldalnak is a dinamikája, gyors, hatásos, pont, ami ehhez a szituációhoz kell.


Ide másolok még két oldalpárt, amiken tök jól látszik a feszültség és a humor, vagy az aggodalom és az ötletesség pólus-párok használata, ami nálam nagyon bejött, árnyalta az átélt érzelmeket, ez kellett ahhoz, hogy tudván tudva, hogy nem lesz itt mélyekre ásva semmiben, nem csak egy idegvégződésemet kapta el úgy, hogy nem is tudtam magamról - sikerült beszippantania a történetnek.

Az is nagyon tetszett, hogy ha kell, változtat a képkockák tempóján, néhány négyszemközti villanás kedvéért elpazarol akár három kockát is, de egyébként rendes, nem ázsiai ütemben folynak a képek és oldalak. Ugyanilyen rugalmas a stílus adta látószög-kezeléssel is, főleg az űrhajós jeleneteknél, gyorsan nyit-zár, ha nagyobb-kisebb távolságot kell befogni. Még az is jól jön ki (figyeltek rá?), hogy a tpb-ben a lapozáshoz igazodik a hatáskeltés: a fenti barlangos oldalpár egyszerre belátható, lapozni kell a megoldásért, a jelenetsor jobban összefügg, minthogy a feszültségfokozás miatt szétvágják a lapozással, az alábbi városbújocsánál viszont nagyon ütős a lapozás utáni féloldalnyi űrhajó.



Egyébként ahány kritikát olvastam róla, mind agyon dicsérték, bár mivel sehol máshol nem hallottam róla a magyar képregényesek internetes megszólalásaiban, gyanítom, hogy a dicséret részben az ismeretlenség jóindulatú oszlatása miatt is jár neki. Az egyik kritikus meg is jegyzi: ő nem a kiadó bértollnoka, vagy reklám-felelőse, tényleg ilyen jó a maga nemében.

De hogy rosszat is mondjak róla: kicsit zavart (éppen csak annyira, hogy tudatosuljon) a sok lenyúlás. De az is lehet, hogy ezek annyira univerzális kellékek, hogy nem lehet elkerülni azt, hogy más is az eszembe jusson. Valószínnűleg rosszabb lett volna, ha erőlteti az egyediséget. A másik, amire viszont nincs mentség az, hogy rövid. Gyorsan végigszáguld az ember az öt füzetnyi történeten és a csempész árú titka még ki sem derült, a csapatnak pedig kényszerpihenőt rendeltek... igazán olvastam volna rögtön tovább. De reménykedem, ez 2005-ös tpb (az első nekem, amiben vázlatrajzok is vannak, érdekes ez az extra-élmény) és elméletileg az első füzet az új történetből egy hónapon belül megérkezik, immár színesben. Tényleg bízom benne, hogy ez a klassz, magával ragadó űr-csempész sztori jó ideig folytatódik - ezen a színvonalon.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Húú zhalasz! :)
Egy elszólás, másnap itt is a részletes válasz!!! Nagyon jó kis képregény lehet ez, gondolom akkor inkább eszköz a másolás, mint cél, az ilyeneket én is csípni szoktam.
Hát akkor ezennel ez is felkerült a beszerzési listámba, de még nagyon sok más előzi meg, mint pl Eric Drooker Flood-ja, vagy amit a szüleim Karácsonyra ígértek be, és amiről már dumáltunk is: Bone one volume edition! :) (Bookline-on valamivel több, mint 7000 :) )

Visszatérve a Runnersre. Tegnap rákerestem én is, és ez az SW-s dolog egyből nekem is lejött. No meg a nem egészen amerikai nevű szerző, aki tényleg nem mangát csinált ebből a történetből. Az egészről nem tudom, hogy miért, de nekem az SW mellett a Futurama ugrott be, pedig a szereplők nem is hasonlítanak. Talán az űrben játszódó történet miatt, ki tudja.
Egyébként te hol tettél szert erre a Runnersre?
fdave

zhal írta...

Én Vladitól veszek mindent, de ez a Bookline-es ár a Bone-ért nyomasztóan olcsóbb, mint amennyiért a Comicsinvest-től vettem... :)

A Futurama-nak csak a nevét hallottam... De vigyázz ezzel, egyáltalán nem biztos, hogy "nagyon jó kis képreégny" ez, mert nem vagyok túl tájékozott egyrészt, másrészt a legjobb pillanatokat emelem ki és ráadásul szubjektív élménybeszámoló, nem kritika ez, Olórin pl. ha írna is erről, tutkóra lehúzná szerintem. :)

Szóval ne csak ez alapján dönts.

Névtelen írta...

"Sandman pl. biztosan felkerül majd egyszer a polcomra, de népszerűsége most még távol tart tőle. A Finder, ez a Runners, de még a Nausicaa vagy a Bone is hamarabb lett kedves a szívemnek még olvasatlanul is, mondom, a magyar képregényes közösség mellőzése miatt."

Valld be, félsz attól hogy ha kiderülne milyen jó a Sandman akkor totál felborítaná a listádat. :D

Sandmanhez még annyit, hogy népszerűnek népszerű azok körében itthon, akik alapból nyitottak, viszont nem sokszor láttam vagy hallottam a sztori megdumálását.

Érdekes ez a magyar képregényes közösség mellőzése téma, nekem is ismerős, főleg amikor megjön az új Comics Journal és tudom, hogy na ezt is valószínűleg én olvasom egyedül az országban.

Vagy nem ilyesmire gondoltál?

zhal írta...

A döntésnél terelődik olyan irányba a figyelmem, ami inkább lehet saját választás, mint másoké.

Mondjuk igyekszem nyitott lenni, de ki tudja... :)