Szám-ok

A számok önmagába forduló okán lehetne leginkább lecsúsztatni ezt a témát és a belefeccölt nettó kb. két munkanapnyi időt, amit Laci úr bíztatására gondoltam, hogy végigcsinálok és ebben tán hasonlíthatott ahhoz, amit Gergő élt meg szenvedésként, amikor blossza témán vakarta a fejét nyálcsorgásig. Ja: Oravecz Gergely Blossza című strip-gyűjteményét dolgoztuk fel Lénárd Lacival statisztikailag. Az én részem a stripek bizonyos jellemzőinek számokká alakított statisztikai elemzése, Laci olyan, számomra rémisztő dolgot vállalt, hogy a szavak tartalmi statisztikáját készíti el.

Nem tudom honnan bukkant elő Laci agytekervényeiből az ötlet, valami olyasmit is hozzáfűzött az emailben, hogy "megérdemli", ami kicsit túlzás így visszanézve a számhalmazon, mert ugyan mi esne ezen jól szegény Gergely harcosnak, hacsak az nem, hogy foglalkoztak vele? Igaziból csak amiatt csináltam végig, hogy végigcsináljam, ami klassz dolog önmagában, szóval inkább terápiás dolog volt.


Úgy történt feldolgozásilag a dolog, hogy megszámoltam minden képkockán belül a kimondott vagy kigondolt szavak számát, illetve stripenként a képkockákon (kereten - ezt a kifejezést használom az adatoknál) kívüli szavak számát. Ezen kívül a hangutánzó szavakat számoltam meg minden stripnél, illetve azt persze, hogy hány kockából áll, mennyi néma képkocka van a stripben, mi a témája, milyen körbe tartoznak a szereplők, hol játszódik és hányan szerepelnek rajta.

A számolásnál sokszor jojózott már a szemem, szóval biztos van benne hiba, ha utánaszámol valaki, de lényegileg nem hinném, hogy számítana az elszámolás. Az elválasztások okozták a legnagyobb gondot, mert nem lehetett automatikusan határnak venni a gyors optikai feldolgozásnál a sorvége illetve a szóköz jeleket, mint számláló-ugrás kapcsoló működésénél. A végén már az ujjammal böködtem a monitort, szerencsére nem szóltak rám a kollégák a szobában.

Ennek a számlálgatós terápiás tevékenységnek az eredménye megtekinthető a google-s táblázat első, "adatok" nevű lapján, nagyjából abban a sorrendben, ahogy fentebb írtam. Van pár származtatott oszlop, összesen, átlag, de ezen túlverekszitek magatokat. Menjünk végig a számokon.


123 strip készült, jó kis adag, négy hónap minden napjára jutott belőle, ki volt ez találva. Érdekes, hogy a V-É-G-E főcímnél azt mondja G, hogy nem hirtelen felindulásból hagyta abba pont ekkor.

Összesen 457 képkocka készült, az átlagos képkocka-szám stripenként 3,71, ami a 4-eshez konvergál erősen, bizony ebből van a legtöbb, 96. Érdekes talán, hogy mennyiségi sorrendben másodikként az egykockások jönnek (10 darab), hármasból is csak 9 van, kettes összesen 2 készült, ötös pedig 6 van. Nincs nagy műveltségem e téren, mármint a világ stripjeinek statisztikájában, de szerintem a három-kockás stripek gyakrabbak a legnépszerűbbek között (Kázmér és Huba, Garfield, Dilbert, már ha ezek azok), mint a négykockások. Szerintem a nem kifejezetten egyszerű poénra kihegyezett történetmesélés igénye magyarázzák ezt a négyes átlagot. Az is, hogy egykockásakból relatíve sok van, szerintem szintén a nem poénos-csattanós történetek miatt "történt meg", ezek nekem inkább erősebben kifejező képek.


Ha a szavak számát nézzük a kereteken belül, akkor összesen 3144 került beírásra, naponta átlagosan 25 körüli szóval. Ez nem sok, a maximum 130 szavas, a legkisebb pedig a szótlan strip. Ha a kockák sorszáma szerinti szó darabszám-átlagot nézzük, akkor markáns ívet lehet felfedezni, sorrendben az elsőtől az ötödik kockáig az értékek: 7,35 - 8,18 - 6,22 - 5,62 - 6. Vagyis egy erős kezdés után a második kockákban van a legtöbb beszéd, a harmadikban csökkent és a negyedikben mélypontra jut - ha a négykockás sorokat nézzük. Logikus, hogy az elején kell tisztázni a helyzetet, a vége felé már tisztább a helyzet.

Ha a szavak számának eloszlását nézzük, akkor az látszik, hogy legtöbbször olyan strip fordul elő, ami a mi felosztásunkban 10-19 szóval "rendelkezik". Egyértelmáen a kevés szavas stripek vannak túlsúlyban, minél bőbeszédűbb a csík, annál kevesebb van belőle. Kivétel ez alól a tendencia alól a 60 szó körüli stripek, ahol kis emelkedés látszik, úgy tűnik ez a mennyiség érdekesen passzol Gergő koncepcióihoz.


Kereten kívül kicsit több szó született, 3344 darab, a csík-átlag 27 szó, a legtöbb pedig 157, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megszólalásoknál a narráció egy kicsivel fontosabb volt a szavak számának mérlegén. hangutánzó szó elég kevés van, összesen 63, átlagosan fél szó jut egy csíkra. Szótlan képkocka összesen 128 akadt, ami átlagosan majd mindegyik napra egyet jelent.

A kereten kívüli szószám stripenként hasonló képet mutat mint a belüli, olyan szempontból, hogy a kevés szavas (10 alatti) stripből van a legtöbb, és itt is van az egyértelmű ívben egy törés a 60 szavas stripek környékén. Ugyan ezt lehet elmondani a kockánkénti átlag szó-számról, ahol is az 1-2 szavas kockák vannak legtöbben, aztán minél bőbeszédűbb a kocka, annál kevesebb van belőle, illetve a 15-17 szavas stripek itt is gyakoribbak, mint ahogy az eloszlás ívéből következni.


Akkor lenne igaziból érdekes, ha össze tudnánk hasonlítani egy Garfield- vagy egy Kázméros statisztikával, így önmagában nem olyan izgalmas.

Nézzük a szereplőket. öt kategóriát csináltam: család, egyéb, ismerősök, munkatársak, önmaga. Ez azt jelenti, hogy a teljes stripre jellemző ez a kategorizálás, tehát ha "önmaga", akkor csak Gergő szerepel rajta, ha pl. a "munkatársak", akkor közöttük többségében ott van, és persze a többinél is. Ha a szereplők számát nézzük, akkor átlagosan ketten szerepelnek egy napi történetben, ami tipikus: a legjellemzőbb a párbeszéd, illetve szerintem a világ stripjeinek össz-átlaga is a kettes szám felé tendál. A legtöbben öten tolonganak egy csíkban.


Ha a szereplők kategóriáit nézegetjük, akkor a leggyakrabban (43-szor) a család szerepel a képeken, az egyéb kategória követi 32-vel, ami leginkább ismeretlen, utcai humanoidokat jelent, majd meglepő - vagy nem meglepő - módon önmaga következik, 28-cal. Ezek a nagy többségét kiteszik a történeteknek, ismerősök és munkatársak összesen 20 stripben szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy egyértelműen nem parti- vagy munkahelyi központozással készültek a bejegyzések, hanem kb. harmadolva van a családi, az utcai és az önmagát középpontba állító téma-mennyiség. Ez már talán ad valamilyen jellemzést Gergő hozzáállására a világhoz, kell, hogy valamennyire tükrözze ezt az agyából papírra rajzolt képeken keresztül.


Készült még a 123 stripet egymás utáni, egyenlő szakaszokra bontott összesítés is, amit ha a szereplők kategória szerinti eloszlásában nézünk, sok meglepetésre nem jutunk... de kicsit lehet valamit róla szövegelni. Ha 11 szakaszra osztjuk a halmazt, akkor legtöbbször a család vezet, mint szakaszon belüli legtöbb előfordulás. A negyedik, de főleg az ötödik szakaszban, ami a 33. és 55. stripek közötti két szakaszt jelenti, többségbe, ráadásul erős többségbe kerül az "önmaga" kategória. Erre tán rá lehetne húzni egy a kezdeti lelkesedés utáni kényszerből (témaválasztási szülési nehézségekből) az önreflexióban megoldást találó döntést. Amit viszont (ez még a fele előtt történt, remekül leküzdött hősünk. De az is lehet, hogy más miatt volt ilyen időszaka. Ez látszik a 6, illetve a 3 szakaszra bontott összesítéseknél is, sőt, a harmadolt szakaszoknál a középsőnél a család és az önmaga majdnem ugyanannyiszor fordult elő.


No, ennyit a szereplőkről, jöhetnek a témák. Itt is öt a kategória: bölcselkedés, egyéb beszélgetés, egyéb cselekmény, munkahely, strip. Ezek eléggé megfoghatatlanok így elsőre, de nem lett volna értékelhető a részletesebb felbontás, mert túl sok lett volna az egyéb helyett, ami statisztikailag értékelhetetlenné tette volna a dolgot. Állítom, hogy már ezek a téma kategóriák is jellemzők a sorozatra, a bölcselkedés és a strip, elég jól mutatja Oravecz úr leggyakrabban bejárt agyi gondolatpályáit, legalábbis a strip-rajzolás alatti üzemmódban. Az ötből az első három kategória itt is nagyjából elharmadolja a teljes mennyiséget, nem meglepő módon azért kicsivel, de az egyéb cselekmény nyert (39), a bölcselkedés lett a második (30), ez azért jellemző. A munkahely és a strip összesen 26-szor téma, ebből is 18-szor a strip a főszereplő a stripekben... Látszik azért a bölcsész felmenő, meg az alma a fájától.

Ha a témák szakaszolt darabszámait nézzük, akkor az bogozható ki, hogy az elején valamivel több beszélgetős képregény volt, úgy a huszadikig. Innentől az 55-ös strip-határig a cselekményesek lettek többen, majd a második felében váltakozva az egyéb cselekmény és a bölcselkedés volt a legtöbb - a többiből igazán kevés volt akkor. Úgy látszik a végére megtalálta a kikívánkozó témákat Gergely.


Környezet - ez az utolsó szempont, amire számokat szórtam. Itt hármat választottam szét: munkahely, otthon és utca. az utca és az otthon 55 és 51 alkalommal fordul elő, a munkahelynek 16 maradt. Az utcára került történetek a stripek második és harmadik harmadában dominálnak, az elején több volt a munkahelyi is és az otthoni is, illetve a 110. strip környékén még van egy olyan 11 méretű szakasz, ahol az otthon van többségben. Elég egyértelmű ez, tán kimerült a munkahelyi téma-kút, illetve az is lehet, hogy egyre szabadabban nyúl a hétköznapi, lazábban kapcsolódó témákhoz.

Jöhet a kereten kívüli és belüli szavak arányának kis boncolgatása, megnéztem a háromféle szakaszra bontás darabszámait és olyasmi derült ki, hogy (kis eltéréssel ugyan, de) a kereten kívüliek a sorozat végére valamennyivel csökkentek, a belüliek pedig nőttek. Nem teljesen egyértelműek a grafikonok, a különbségek sem markánsak, de az tán mégis levonható következtetés, hogy annak ellenére, hogy a vége felé is volt rendesen bölcselkedő téma, valamivel mégis nagyobb hangsúlyt kaptak a kimondott vagy gondolt szavak a narrátori megszólalásokkal szemben.


Nohát, ennyi fért bele részemről az elemzésbe, ami valószínűleg leginkább tényleg csak érdekesség, haszna, az nemigen van. Egészségünkre.

Franszia Rodrigo

Kicsit megint felfedeztem a franszia képregényeket egy véletlen, kissé hibás Hermann albumon keresztül. Fogalmam sem volt arról, hogy ez az ember micsoda cuccokat csinált, Ákos említette, hogy "az egyik legjobb", de ránézésre először nem győzött meg az album. Elolvasni viszont egészen meglepő élmény volt.


Érdekes, hogy ez a 12. része a "Tours de Bois-Maury" sorozatnak (Bedetheque link) és fransziahonban is 2001-es kiadású, amit a Dark Horse még azévben meglovasított és Szlovéniában nyomtatott ki, hogy végül itt kössön ki.


Szóval az élmény. Amikor átlapoztam csalódtam benne. Szép-szép, de olyan "realisztikus" stílus, másfajta, visszafogott szemrevalóság, nem az, ami kizökkenti vagy bámulatba ejti az embert az idegrángató média módján. Nyilván ez is bámulatba ejt, de sokkal nyugodtabban. Részleteiben szép, ahogy egy kosztümös film tud lenni.


Emellett képregényileg is nagyon jó. Ahogy olvastam, visszalopózott az a régi hangulat, amikor belesüllyedek az olvasmány világába. Az oldalak felépítése, a bátor szöveg nélküliség vagy éppen beszédes részek váltakozása, a filmszerű vágások, hangulatos külső jelenetek, a remek színek, a kidolgozott fény-árnyék hatások nagyon-nagyon mesteriek. Elérték, hogy átjöjjön a hely, az emberek, az egész történet hangulata. Elvesztette fontosságát, hogy a főszereplő arca leginkább egy durva parasztemberére emlékeztet, hogy nincsenek kifinomult, idealizált lovag-képek, helyette életszagú... minden.


A sorozat gondolom a címbeli család nemzedékeinek egy-egy kiválasztott tagjaihoz kapcsolódik, az ő kalandjaikon keresztül alkottak történelmi család-képregényt. Rodrigo tehát önálló kötet is tud lenni és nagyon szép, kerek történet. Belefért a 46 oldalba elmérgesedett, kegyetlen testvér-viszony, családi titok-botrány, ami álmokon és szóbeszédben gyötri az aktuális leszármazottat, csaták, halálok és megbékélés, új élet kezdete a kétségek, a biztos gyökerek meglelése után. Teljesen, teljesen korrekt.


Szóval halálian jó érzés volt olvasni és befejezni az albumot. Szép, magával ragadó, átélhető, kerek. Van mélysége a háttereknek, ez feltűnt, belehelyezik a fizikai helybe is az embert, de nem tudom magabiztosan összeszedni, miért is szippantott úgy be, főleg, hogy az elején, ránézésre még kívül maradtam. A Pinkhell képregények jutottak eszembe, hisz ott azért tényleg sokféle, klassz rajzú cucc jelent meg már talán az ötödik éve, de ilyen képi és történeti bevonódást nagyon ritkán okozott. No mindegy. Ezzel a Rodrigo meggyőzött, hogy érdemes gyűjteni minden franszia albumot. :)

Bil4l

Komoly ágybanfekvésem egyik legkedvesebb eredménye, hogy kivégeztem, vagy bevégeztem Bilal négykötetes művét, a Szörny-folyamot. Sokféle árnyalat ráhúzható a "kivégzésre", a súlya, tartalma, hossza miatt is, nem csak a nehéz vagy fárasztó, vagy megerőltető. Olyan az egész, mint az első kötet címlapja: először fura, szokatlan. Ahogy belemerül az ember, magával ragadó vizuális világ, sokkal részletesebb, mint első ránézésre.

A történetre vonatkozóan a rajzokkal való analógiát biztos lehet mondani. Fura, kiszámíthatatlan, de ahogy a végére ér az ember, inkább csodálatos mint félresikerült, inkább nagyszabású, mint elcseszett, inkább felemelő, mint fárasztó és inkább elgondolkodtató mint üres.

Tele a fejem, hullanak a kavicsok a fogaskerekek között, ahogy feltartóztathatatlanul, zsibongva követeleik a gondolatok, hogy összekapcsolódhassanak és a megszokott rendezettséggel létezzenek, mert össze és fel is kavart az egész. Nem lövöm le a poént, de nem csak politikai-morális, hanem sci-fi vonala is van a történetnek és ez bizony rendesen összegyűri a papírlapot, amire az eddigi térképet rajzoltam. Mert a végére derülnek ki a dolgok.

Nem tudom mennyire volt tudatában az elején Bilal, hogy a végére ezt fogja kihozni, nincs ellentmondás végülis, van már hivatkozás az elején is egy földönkívüli rádióüzenetre. Bár ebből még sokminden más is kisülhetett volna. Talán ő is így volt vele.

De nézzük sorra. Az elsőt úgy raktam le, mint egy remek filmet. Többszálú, morálisan és akciókkal is izgalmasan átszőtt remek történet. Fantasztikus is, társadalmi szálak kapcsolódnak nagyon is a személyesekhez, van benne ellenség, szövetség, főhős és mellékszereplő, karakterek, kalandok. Mindez egy jól adagolt, órára járó, a történet jellegéhez jól igazodó ritmusban. Finom volt, nagyon. Kegyetlen a hatalom gonoszsága okán, személyes az árvák pontos érzelmei miatt, irracionális, ezért teljesen valóságos jövőképpel.


A képek szerintem nagyon kifejezők. A légijelenetek is, van mélységük, távolságuk, annak ellenére, hogy mindenféle szokatlan helyeken vonalak vannak a képen (ez nagyon klasszul hangzik). A lenti utcarészlet is teljesen közönség-orientált: jó arányok ahhoz, hogy megfigyelhetők legyenek a részletek, vagyis kielégítsék a kíváncsiakat egy kis nézegetéssel, nyomasztó kiegészítésekkel.


A másodikban az egész történet sokkal egyszerűbb volt első ránézésre. Elgondolkodtató az egész és gyanítom, hogy változik majd ennek a kötetnek a megítélése is, mert nem olyan mértékkel mérhető, mint az első. Egyszerűbb történet-rész, sokkal kevesebb hatás-dramaturgia, nem szolgálja ki az ember érzékeit úgy, mint a Szörny ébredése, nem olyan ismerős elemekkel dolgozik. De lehet, hogy az egész tényleg sokkal egyszerűbb.


A másodiknál is akadnak táv-látványos panelek, mint fent, egészen hangulatosak, de bejöttek új hangulatúak is. A fehér-partin pl. az alábbi színtelen nyomasztás elég ütős volt, főleg ahogy később vérrel ki lett dekorálva.


De akadt klasszikus scifibe illő rajz is, ami önmagában igen idéző, mármint számomra merőben más hangulatot idézett meg, nem Bilal jellegzetes (legalábbis az eddigiek alapján) saját nyomasztó techno-világát. Ez itt az ősrégi jövő, csontok formájában… Kissé még Alien-es is.


És van itt egyszerűbbre sikerált beállítás is a végéről. Én biztosra veszem, hogy szándékosan lett ilyen, talán az évek alatt a stílusa is változott kissé.


A harmadik olyan, mintha követhetetlen lenne. Ez finom fogalmazás volt. A harmadik az első kettőhöz képest követhetetlen. Elszállt. A fő téma a művészet, az első rész morálisan pokolravaló hatalomittas gonoszának utódja a harmadik kötetben megalomániás művészt játszik, miközben néha az ember nem érti, hogy most miért is nem kapják el, amikor tudják, hogy kiről van szó. Vagy azt nem érteni, hogy éppen ki és kit öl meg a sok másolat közül, melyik a valódi főszereplő... Agyatlanság – mondtam rá többször. Mintha baromi könnyen Bilal-ra tudtam volna fogni, hogy kicsúszott a dramaturgia a kezéből és ezért ilyen "más" (élvezhetetlen) a harmadik rész.


A képek gyönyörűek, a közeli fekvő arc, ami többször is visszatér, megigézett, talán a beállítás miatt is (ez is zseniális) nagyon élőnek látszott. Paradox módon egy ember-másolat arcát rajzolta meg ilyen realisztikusan – ahogy mást talán nem az egész folyamban. És a lenti két kép is nagyon hangulatos, gyanítom, hogy az épület fotó segítségével készült, olyan valóságosan a vonalai.


A negyedik az kész. Jó történethez illően ez fordította át az egészet. Az első rész profi filmvilágát egy elvont scifibe, a második kötet egyszerű bedarálását a fejlődési folyamat érdekes részébe, a harmadik rész széteső művészieskedését mindannak az ellentétébe, amit korábban láttunk és ami mégis logikus fejlődési eredménye.

Lassabb folyású ez is, mint az első, talán balgaság is lenne azt a fajta pörgést és belevalóságot elvárni egy trilógiától, mert akkor sokkal-sokkal szegényebb lenne. Így más. Mélyebb, rétegzettebb, egészen más. Nincs azok között a korlátok között, amit az első rész határoz meg. Sokkal nagyobb szabadsága van.

Az egész tényleg nagyon elgondolkodtató. Dolgozni kell rajta, legalábbis nálam ez most ezt jelenti: olyan hatással van, hogy önkéntelenül is dolgozom rajta, mert beszippantott, felépített valamit, amit helyre kell raknom. Össze kell illesztenem, bele kell ágyaznom a valóságaim közé. És ott van az, de nehéz megfogni. Nem baromság vagy odakent hablaty, hanem más, másképp összeálló történet. És ennek örülök. Nem erre számítottam, de végülis ennek is örülök.


A fenti ölelést már nagyon vártam. Az egész erre ment ki. Nem tudom, meg nem is akarok erölködni a magyarázattal, de nagyon szép is, szimbolikus… Nagyon. Az alábbi is bámulatos. Egyrészt csak most, hogy írom ezt és újra elolvasom, mi is van a képen, kapcsolódik össze a következő kockák történéseivel és nyer új értelmet a Szása feje fölött látható vörös felhő.


Látható, az ember tudat-felszínére tolul a belefektetett munka is, hogy meddig komponálhatta, finomíthatta az egészet egy művész. A mondanivalóról, a kapcsolódó történetmesélésről nem is beszélve, főleg, hogy koncepció is van a háttérben, nem egy kockányi ötletelés.


A fenti képnél kissé megszédültem, ahogy a város felett lebegő asztaltól-széktől úgy kel fel, hogy két kézirakétát fog és elrepül. Egészen valószerűtlenül, de mégis fantáziálásra késztetett, a mélység felett közlekedés. Az alábbinál meg egész feltűnő a fotó felhasználása (nem csak másolása).


Na. Milyen volt? Nagyon jó. Nem erre számítottam, persze magával a négy kötettel kapcsolatban is voltak elvárásaim, előre felmagasztaltam őket, mint szép naaagy, keményfedeles francia albumokat, amiből az összes rész megjelent… ez már gyönyörrel töltött el. Nem tudom ez mennyire gyarló vagy fetisizáló dolog, de tényleg így volt. Szóval nem erre számítottam, nem ENNYIRE kiszámíthatatlanra, nem ENNYIRE gazdagra, nem ENNYIRE meglepőre, nem ENNYIRE elgondolkodtatóra.

Úgyhogy nagy elismerés az összes közreműködőnek a Titkos Fiók Kiadó Bt. környékén, mert ezt tuti nem piaci alapokon adták ki, hanem szerelemből, amivel nagy jót tettek pár embernek. Én például egyáltalán nem ismertem Bilal-t és tényleg komolyat tágult képregényes élmény-kincstáram azzal, hogy a kezembe adták.