Kicsit megint felfedeztem a franszia képregényeket egy véletlen, kissé hibás Hermann albumon keresztül. Fogalmam sem volt arról, hogy ez az ember micsoda cuccokat csinált, Ákos említette, hogy "az egyik legjobb", de ránézésre először nem győzött meg az album. Elolvasni viszont egészen meglepő élmény volt.
Érdekes, hogy ez a 12. része a "Tours de Bois-Maury" sorozatnak (Bedetheque link) és fransziahonban is 2001-es kiadású, amit a Dark Horse még azévben meglovasított és Szlovéniában nyomtatott ki, hogy végül itt kössön ki.
Szóval az élmény. Amikor átlapoztam csalódtam benne. Szép-szép, de olyan "realisztikus" stílus, másfajta, visszafogott szemrevalóság, nem az, ami kizökkenti vagy bámulatba ejti az embert az idegrángató média módján. Nyilván ez is bámulatba ejt, de sokkal nyugodtabban. Részleteiben szép, ahogy egy kosztümös film tud lenni.
Emellett képregényileg is nagyon jó. Ahogy olvastam, visszalopózott az a régi hangulat, amikor belesüllyedek az olvasmány világába. Az oldalak felépítése, a bátor szöveg nélküliség vagy éppen beszédes részek váltakozása, a filmszerű vágások, hangulatos külső jelenetek, a remek színek, a kidolgozott fény-árnyék hatások nagyon-nagyon mesteriek. Elérték, hogy átjöjjön a hely, az emberek, az egész történet hangulata. Elvesztette fontosságát, hogy a főszereplő arca leginkább egy durva parasztemberére emlékeztet, hogy nincsenek kifinomult, idealizált lovag-képek, helyette életszagú... minden.
A sorozat gondolom a címbeli család nemzedékeinek egy-egy kiválasztott tagjaihoz kapcsolódik, az ő kalandjaikon keresztül alkottak történelmi család-képregényt. Rodrigo tehát önálló kötet is tud lenni és nagyon szép, kerek történet. Belefért a 46 oldalba elmérgesedett, kegyetlen testvér-viszony, családi titok-botrány, ami álmokon és szóbeszédben gyötri az aktuális leszármazottat, csaták, halálok és megbékélés, új élet kezdete a kétségek, a biztos gyökerek meglelése után. Teljesen, teljesen korrekt.
Szóval halálian jó érzés volt olvasni és befejezni az albumot. Szép, magával ragadó, átélhető, kerek. Van mélysége a háttereknek, ez feltűnt, belehelyezik a fizikai helybe is az embert, de nem tudom magabiztosan összeszedni, miért is szippantott úgy be, főleg, hogy az elején, ránézésre még kívül maradtam. A Pinkhell képregények jutottak eszembe, hisz ott azért tényleg sokféle, klassz rajzú cucc jelent meg már talán az ötödik éve, de ilyen képi és történeti bevonódást nagyon ritkán okozott. No mindegy. Ezzel a Rodrigo meggyőzött, hogy érdemes gyűjteni minden franszia albumot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése