Szép kis nap #2

Még ilyet! Még ketté kell vágnom a postot. Mi lehet a gondja, tán a sok képet nem bírja megjeleníteni? Érdekes. (Utóbb már bosszantó, mert ezt sem jeleníti meg jobban. Mindegy, már így marad, nem szép, de valószínűleg nem számít, hogy most egy oldalon kevesebb bejegyzés lesz.) Szóval imhol a Call it a Day antológiáról összedobott gyors véleményem második része.


Szürreális volt ez is kissé, de a koncepció volt olyan erős a mondanivaló szempontjából, hogy élvezhető legyen, hangulatban meg gondolatban is tudjon adni.


Klassz rajzok, egyszerű ötlettel, ez az a kategória nálam, amikor egyszerűen feldobják a labdtát és rajtam múlik mit hozok ki belőle - nem magyarázza túl a dolgokat, de könnyen elgondolkodtat.


Ez is klassz, hétköznapi, egyszerű rajzokkal, elvarratlan szálakkal a végén. Persze nem kell mindent lekerekíteni, csak úgy tűnik ehhez jobban hozzászoktam gyermekkorom amcsi filmjei miatt.


Ez klassz volt, érdekes megközelítéssel a végén. Végülis egyetlen gondolat lerajzolása három oldalban, semmi körítés.


Ez kicsit döcögött a végén, legalábbis elsőre nem értettem, de klassz ötlet, finom, hangulatos rajzokkal.


Na, ez totális csőd volt részemről, tanárként erre azt írnám, hogy értékelhetetlen, persze lehet, hogy inkább azt kéne, hogy érthetetlen.


Ez is finom volt, nyomasztó, de érthető, játékos és komoly.


Na, ez a fekete-fehér festményeivel nagyon megfogott, tud rajzolni, nagyon az ember.


Értelme, ha van, akkor nagyon kortárs lehet, nekem nem sikerült megtalálnom.


Baromi ötlet, de semmi több, jó kivitelezéssel. Sokat nem hagy az olvasóra.


Ez is illik egy füves utazáshoz, de kifutása, vagyis hogy hova visz, mit adhat, hát, azért kérdéses. Kerek, de introvertált.


Jaj, ez nagyon kellemes volt, valahogy a ritmusa meg az olvashatósága felüdített a sok elvont után. A végén persze odacsap ez is, de sokkal jobban tudtam kapcsolódni.


Ez nagyon klassz lett, méltó a címlapképhez. Mozgalmas, tartalmas, többrétegű, látószög-szélesítő, könnyed, kifejező rajzokkal.


Ez is nagyon kifejező, ötletes, igazi szorongós-sérült személyiségtükör.


Itt a képek hangulata vitt el mindent, az elején eléggé keresnem kellett a képek közötti kapcsolatot is. De a hangulat azonnal megüt.


Á, ez nagyon durva ötlet, könnyed tálalásban, simán átgyalogol mindenen. Tök jó.


Finom, egyenes, kedves, a rajz és a képregényesítés is.


Ezt mintha már láttam volna és annyira nem vett meg, mert ölég hosszan jut el a csattanóig. Meg ez a rajzstílus sem az enyém. Képregénynek tök jó, csak nekem nem bejövős.


Ez klassz, nagyon egyedi nézőponton keresztül meséli el a csattanót, jól belehelyez a másik bőrébe.


Ezen a sakkozóson nem tudtam mit lehet érteni, hacsak magán a táblán nem történnek dolgok (a vége állást nem értettem).


Ez is inkább kortárs képzőművészet képregényesítése, sokat nem tudtam vele mit kezdeni, szokatlan volt, értelmezni meg kb. 19 féle képpen lehetne, ahogy egy piros pacát rózsaszín háttér előtt egy kiállításon beszélgetve.


Ennek a csattanója annyira szubjektív volt, hogy nem esett le. Lehet, hogy a Nap és a nap szavának keverése? De az külföldiül nem hasonlít...

Szép kis nap

(Nem fért be egy hosszú posztba a fesztivállal, külön kellett vágnom.) Átlapoztam és megpróbáltam elolvasni is a Call it a Day antológiát, amin kívül semmi mást nem is vettem a fesztiválon, ide is véleményezem nagyhirtelen. Sorrendben, most nem másolom ide a címeket.


Ez fura volt, de kellemes. Azért volt furi, mert szokatlan volt a magyarokhoz képest, hogy halál hétköznapi történésekről ír, és ez több finn cuccban is ott volt. Van amelyiket sikerült emelni a rajzzal vagy a képregényesítéssel (vagyis a kép és a szöveg KOMBINÁLT játékával), van amit nem nagyon, van amihez nem tett hozzá szinte semmit szerintem. Ez mondjuk nem is akart, szóval rendben volt, akár még olvasnék is ilyet.


Ez hatásos volt a nézőpontok miatt, de nem értettem a második felét. És a fáradtságot sem vettem, hogy erölködjek.


Na, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Illusztrált recept. Kerestem a szövegben valami furfangot, de nem találtam. Majd kisütök valamit. :)


Ez veszélyes volt, nyomasztó rajz, nyomasztó történethez, bár ez is hétköznapi cselekmény-sor, már akinek élete része a rákkal való küzdelem...


Az kedves, személyes volt, ennél jó lett volna úgy olvasni, hogy ott a képnél van az érthető szöveg.


Ez valami akciós szösszenetnek indult, de vagy túl sok idő telt el 4-4 kocka megrajzolása között és más érdekelte a szerzőt, vagy totál be volt szívva, mert a történet "íve" leginkább egy félig kiradírozott ceruza-pöcköléshez hasonlít...


Ennek a rajzai nagyon bejöttek, az ötlet is jó volt és ebben is volt valami nagyon hétköznapi hangulat.


Műanyag-játék-foto-képregény. Mutattam is a lányomnak, hogy nem csinálsz egy ilyet? Ő persze bosszankodott, hogy miért nem Asterix-et vettem.


Jópofa, frappáns strip.

Fesztivál '11

Új helyen volt idén a fesztivál, új volt nekem a hangulat is, a helyszín és amiatt is, hogy több időt tölthettem kint. Na nem egész nap, fontos a fokozatosság, de megállapodtam az asszonnyal, hogy jövőre már az esti sörözést sem hagyom ki. Újdonsült fotómasinámat is vittem, képes beszámoló kerekedett.


Ilyen volt a bejárat. Jókedvű srác ült az unalmas helyen. Ismerős volt a fizimiskája, de nem tudom honnan.


Meg ilyen is volt a bejáratnál. Most akkor csak nőknek, vagy nem? Kissé testidegen tűnet, de lehet, hogy ha anyagilag jól kijönnek egymással, az mindenkinek jó.


A "nagyszínpad" előtt rögvest képregényt olvasó egyedkbe boltani.


A színpadon meg a Call it a Day bemutatójának készül neki az előző és a mostani képregényes szakszervezeti főnök.


Szerintem az egy főre jutó fotósok száma viszonylag magas volt (még akkor is, ha csak az egynél több objektívvel rendelkezőket számolom), nem látszik rajta, de Türkizblúz is fotózott. Remek csajozós alkalom volt egyébként.


Ők voltak a Call it a Day sztárjai.


Fritz Zoliról azt mondta Laci, hogy szerinte megmaradt benne a gyerekek nyíltsága. Egyetértek.


A többeieket nem tudom hogy hívják, erről a hölgyíről nehéz volt mosolygós képet készíteni.


Beszéltek a munkáikról, kivetítőn jobb lett volna nézegetni a rajzokat. Jó volt egy NAGYON PICIT megismerkedni velük, ebből én simán többet is elbírtam volna: rajtuk keresztül kicsit belemászni hazájuk képregényeibe (sok képpel).


Közben Batman erősen figyelt valamit vagy valakit.


Jé, Macskanő meg fölfelé vizslat.


Összejöttek. Nyilván azt beszélik, milyen hülye ötlet volt feketében jönni ilyen színes díszletek közé.


Grifter friss levegőt szív, nyilván megvan a véleménye a két maskarásról.


Nikowitz Nórával nagyon jó beszélgetés volt, illetve ő beszélt nagyon jól, informatív, személyes, kedves. Valszeg arra, hogy a verseket papíron fordítja, nem gépen, sokáig emlékezni fogok, ha K&H-t olvasok.

Még három kép erről, a hangulat miatt.







A vásárcsarnoki belső:














A Mangafan kellékei...






Vélhetően az egyik "mit, hogyan kéne másképp csinálni, hogy jobb legyen" beszélgetés.


Három kölyök, egyikük a BMX.



A szabadtéri hangulat (éppen egy nagyon holland fizimiskájú úriember mesél):













És még a kiállításra is betévedtem. A sajátos hangulat itt sem hagyott el:







Szóval így jártam szombaton. Az antológiát nem bántam meg, nekem bejövős a válogatás, ezen meg bőven van mit emészteni. Én személy szerint gratulálok, a fesztiválnak is, a díjazottaknak is, a beszélgetőknek is. Konzolokat nem láttam, sok előadásról lemaradtam, keveset voltam, csak pár órát.

A nagyszínpad, a beszélgetős kisszinpad jó volt, több kivetítést kérünk jövőre (az előadások alatt). Sőt lehetne pályázatot is kiírni, képregény-montázsok készítésére, az animés AMV-k mintájára, az azért rendesen tudna szórakoztatni és ha jó előre meghirdetik, elég sok össze is tudna gyűlni, valami szerény díjazással akár.

Az jó lenne, ha az ember MINDEGYIK előadáson ott tudna lenni, ha akar, most néha egymásba csúsztak. A hely laza volt, nekem tetszett, nyilván más az összkép árusítás szempontjából, de nekem előadáshallgatós, beszélgetős alkalomnak teljesen jó volt.