(Nem fért be egy hosszú posztba a fesztivállal, külön kellett vágnom.) Átlapoztam és megpróbáltam elolvasni is a Call it a Day antológiát, amin kívül semmi mást nem is vettem a fesztiválon, ide is véleményezem nagyhirtelen. Sorrendben, most nem másolom ide a címeket.
Ez fura volt, de kellemes. Azért volt furi, mert szokatlan volt a magyarokhoz képest, hogy halál hétköznapi történésekről ír, és ez több finn cuccban is ott volt. Van amelyiket sikerült emelni a rajzzal vagy a képregényesítéssel (vagyis a kép és a szöveg KOMBINÁLT játékával), van amit nem nagyon, van amihez nem tett hozzá szinte semmit szerintem. Ez mondjuk nem is akart, szóval rendben volt, akár még olvasnék is ilyet.
Ez hatásos volt a nézőpontok miatt, de nem értettem a második felét. És a fáradtságot sem vettem, hogy erölködjek.
Na, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Illusztrált recept. Kerestem a szövegben valami furfangot, de nem találtam. Majd kisütök valamit. :)
Ez veszélyes volt, nyomasztó rajz, nyomasztó történethez, bár ez is hétköznapi cselekmény-sor, már akinek élete része a rákkal való küzdelem...
Az kedves, személyes volt, ennél jó lett volna úgy olvasni, hogy ott a képnél van az érthető szöveg.
Ez valami akciós szösszenetnek indult, de vagy túl sok idő telt el 4-4 kocka megrajzolása között és más érdekelte a szerzőt, vagy totál be volt szívva, mert a történet "íve" leginkább egy félig kiradírozott ceruza-pöcköléshez hasonlít...
Ennek a rajzai nagyon bejöttek, az ötlet is jó volt és ebben is volt valami nagyon hétköznapi hangulat.
Műanyag-játék-foto-képregény. Mutattam is a lányomnak, hogy nem csinálsz egy ilyet? Ő persze bosszankodott, hogy miért nem Asterix-et vettem.
Jópofa, frappáns strip.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése