Fesztivál '11

Új helyen volt idén a fesztivál, új volt nekem a hangulat is, a helyszín és amiatt is, hogy több időt tölthettem kint. Na nem egész nap, fontos a fokozatosság, de megállapodtam az asszonnyal, hogy jövőre már az esti sörözést sem hagyom ki. Újdonsült fotómasinámat is vittem, képes beszámoló kerekedett.


Ilyen volt a bejárat. Jókedvű srác ült az unalmas helyen. Ismerős volt a fizimiskája, de nem tudom honnan.


Meg ilyen is volt a bejáratnál. Most akkor csak nőknek, vagy nem? Kissé testidegen tűnet, de lehet, hogy ha anyagilag jól kijönnek egymással, az mindenkinek jó.


A "nagyszínpad" előtt rögvest képregényt olvasó egyedkbe boltani.


A színpadon meg a Call it a Day bemutatójának készül neki az előző és a mostani képregényes szakszervezeti főnök.


Szerintem az egy főre jutó fotósok száma viszonylag magas volt (még akkor is, ha csak az egynél több objektívvel rendelkezőket számolom), nem látszik rajta, de Türkizblúz is fotózott. Remek csajozós alkalom volt egyébként.


Ők voltak a Call it a Day sztárjai.


Fritz Zoliról azt mondta Laci, hogy szerinte megmaradt benne a gyerekek nyíltsága. Egyetértek.


A többeieket nem tudom hogy hívják, erről a hölgyíről nehéz volt mosolygós képet készíteni.


Beszéltek a munkáikról, kivetítőn jobb lett volna nézegetni a rajzokat. Jó volt egy NAGYON PICIT megismerkedni velük, ebből én simán többet is elbírtam volna: rajtuk keresztül kicsit belemászni hazájuk képregényeibe (sok képpel).


Közben Batman erősen figyelt valamit vagy valakit.


Jé, Macskanő meg fölfelé vizslat.


Összejöttek. Nyilván azt beszélik, milyen hülye ötlet volt feketében jönni ilyen színes díszletek közé.


Grifter friss levegőt szív, nyilván megvan a véleménye a két maskarásról.


Nikowitz Nórával nagyon jó beszélgetés volt, illetve ő beszélt nagyon jól, informatív, személyes, kedves. Valszeg arra, hogy a verseket papíron fordítja, nem gépen, sokáig emlékezni fogok, ha K&H-t olvasok.

Még három kép erről, a hangulat miatt.







A vásárcsarnoki belső:














A Mangafan kellékei...






Vélhetően az egyik "mit, hogyan kéne másképp csinálni, hogy jobb legyen" beszélgetés.


Három kölyök, egyikük a BMX.



A szabadtéri hangulat (éppen egy nagyon holland fizimiskájú úriember mesél):













És még a kiállításra is betévedtem. A sajátos hangulat itt sem hagyott el:







Szóval így jártam szombaton. Az antológiát nem bántam meg, nekem bejövős a válogatás, ezen meg bőven van mit emészteni. Én személy szerint gratulálok, a fesztiválnak is, a díjazottaknak is, a beszélgetőknek is. Konzolokat nem láttam, sok előadásról lemaradtam, keveset voltam, csak pár órát.

A nagyszínpad, a beszélgetős kisszinpad jó volt, több kivetítést kérünk jövőre (az előadások alatt). Sőt lehetne pályázatot is kiírni, képregény-montázsok készítésére, az animés AMV-k mintájára, az azért rendesen tudna szórakoztatni és ha jó előre meghirdetik, elég sok össze is tudna gyűlni, valami szerény díjazással akár.

Az jó lenne, ha az ember MINDEGYIK előadáson ott tudna lenni, ha akar, most néha egymásba csúsztak. A hely laza volt, nekem tetszett, nyilván más az összkép árusítás szempontjából, de nekem előadáshallgatós, beszélgetős alkalomnak teljesen jó volt.

Nem mentem a fesztiválra

A 4. Magyar Képregény Fesztiválra, ami elég szar dolog, mivel készültem rá rendesen, vagyis vártam, tervezve lett vagy négy személyes találka, a szerzői képregényekbe bele sem tudtam lapozni... szóval igen el lett cseszve a dolog. És ez már talán nem is képregényes élmény, hanem papucs-mivoltom egyik következménye - mivel asszonyom húzott keresztbe - de a viszonyon kicsit elgondolkodtatott a helyzet. Mármint a képregényhez fűződő viszonyomon.

Két napos volt ugye az esemény, amire azt lehetett mondani, hogy biztosan el tudok menni. Ott volt a tavaszi börze, még arra is kaptam időt, igaz ugyan, hogy csak 20 percet, de mégis. Persze látszottak tornyosulni az akadályok, már messziről, amik közül az objektív az, hogy szombat délelőtt helyi babaruhabörze lett hirtelen, ami ugye kötelező anya részéről, árulnia kell ott a kinőtt holmikat, vasárnap pedig a másodszülött elsőáldozása, ami után családi ebéd... De a leginkább akadálynak látszó dolog utólag tényleg az lett: asszonyom érdektelensége - sőt, a jelek szerint ellenséges hozzáállása.

Pár héttel korábban még csak elfelejti az eseményt, de ahogy testközelbe kerül a dolog és döntenie kellett volna, hogy mikor tud nélkülözni, átcsap a dolog értetlenkedésbe és feszültséglevezetésbe, hogy neki mennyi dolga van és egyébként is, ennél vannak sokkal fontosabb, sürgősebb... Szombaton még volt remény. Nagylelkűen beígérte a vasárnap 11-13 időintervallumot. Amit vasárnap délelőtt nem bírt betartani, mondván, hogy nem érek be egy óra alatt autóval Dunakesziről a Deák térig. És nem számított, hogy mondtam: biztosan visszaérek az ebéd kezdetére, legfeljebb visszafordulok félúton - erre már azt mondta, hogy akkor minek dobjuk ki azt a benzinpénzt... Kemény, mi?

Persze mártírhalált haltam, vagyis mosolyogva mondtam le róla, közben evett a fene, de megérdemlem. Miért nem mentem el mégis...? Délután is lett volna idő talán, ha ebéd után nem merülnek bele a fel- és a lemenő női családtagokkal a kinek milyen ékszere van (!!!) problémakörbe, míg én álmosan terelgettem a rendkívül nyűgös Andrist a kertben a lépcső és a teli vizes hordó között.

Igaziból ami leginkább "rossz" a dologban, hogy megigértem Zoli79-nek, hogy viszek egy érdekes füzetet, illetve Ádámmal kellett volna pár mondatot, meg a Fun Home kötetet vissza-cserélnem, ami pont az előző fesztivál óta van nála kölcsönbe. Az íróasztal rendberakása ürügyén ugyan foglalkoztam valamit képregényekkel, de mondjuk a füzetek rendberakásától még messze vagyok, annak ellenére, hogy van összesen talán 35-40 darab belőlük.

Ettől függetlenül örülök, hogy kicsit kisimultak a sorok, mert öröm végignézni a gerinceken... mint régen. Mennyit simogattam a szememmel a gyarapodó Vagabond köteteket, a magas Lucky Luke füzeteket, meg a Fekete-Fehér antológia betűit. Egészen más így rájuk nézni, mint össze-vissza becsúsztatva rájuk pillantani. Biztos a rendszeretet is, de így sokkal többet jelentenek, úgy értem több átjön az eredeti élményből, az olvasás szinte újra megtörténik - mint amikor a bolondok viccet mesélnek és már csak a számokat mondják be, hogy ne fárasszák magukat.

Kicsit vitáztunk is asszonyommal, hogy most akkor lehet-e mondani, hogy "van ennél fontosabb is", hiszen a "család érdeke" nagy lepedő, ott van alatta a szülő, mint egyén érdeke is - már csak a lelki egészség megőrzése indokán is. Ildinek is szüksége van varrásra, Nők lapjára, könyvekre, zenére, filmekre - amiknél vannak fontosabb dolgok is, ugyebár. Hát ennyiben maradtunk. Kapcsolat van és lesz is, most a Tintin kötetek újra meglökték, a gyerkőcök a Kockásokat megint pörgették a hétvégén, szóval... csak pénzzel bírjam. A lelki egészség mindenek előtt... :D

A lenti fotókról hiányoznak a Nausicaa kötetek, az összes füzet, illetve a négy közül kettő Buddha is csak fektetve fért el.