Az XKCD megint átrajzolta a kereteket, amik a rajzlapon vannak, szó szerint is és kreativitás tekintetében is. Úgy látszik valami miatt érdekesek nekem az extra méretű képregények (is), talán mert van bennük valami gyermekkorból visszamaradt felfedezés-élmény meg magához az elkészítéshez is extra lelkesedés kell. Jó, mondjuk egy 3000 oldalas mangához is kell kitartás, de ez egy kicsit más hozzáállás.
Az 1110. XKCD comic tehát olyan, ahol a harmadik képet az egérrel lehet csúsztatni mindenfelé és ember legyen a talpán, aki eltájékozódik rajta abban a keretben. Őrültek. :)
Én is csináltam gyerekkoromban ilyen hat A3-as lapot összeragasztva, még megvan, ott a vakondok népesítettek be mindent, még a Holdon is voltak telepeik.
Van itt egy link, Márk barátom összehozta egy html lapra az összes kis (2024x2024) képet, széltében 81, magasságában pedig 32 darabnyi, úgyhogy kell hozzá gép, hogy simán görgesd, ha betöltötte az egészet.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strip. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strip. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. szeptember 20., csütörtök
2012. augusztus 24., péntek
Fájdalmas
Idén volt egy szakasz, amikor mások is belerajzoltak, akkor nem olvastam utána, csak úgy mellékesen emlékszem arra, hogy ilyen alapítványok említése is megjelent a csíkok mellett. Itt egy remek csík, egy (túlságosan is valósághűen) ritka "boldog" alaphangulatú helyzet, ahol a szülők kilépnek a hétköznapi szülőségükből. Alice persze nem, ő még nem tud kilépni. Szerencsére.

2011. szeptember 22., csütörtök
CDS
Én nem tudom mi ez, de rohadtul élvezem: a Zsákutca szórakoztat. nem olyan leszűkült, mint Garfield, nem olyan egyszemélyes mint Kázmér és Huba, nem felnőttes és nem gyerekes, hanem mindkettő, de ami a legjobb, néha helycsere is van: a felnőttek halálosan gyerekesek. Cul de Sac!
Elraktam magamnak három csíkot, hogy basszus, ezt közzé kell tenni (vagyis inkább: elraknom a magamnak hátrahagyott bejegyzések közé). Rögtön az első halálos az első kockájával, már azzal, hogy a képregényrajzolást teszi meg témának.
A tanár tuti jófej, bámulatos, hogy ezen az egyszerűnek tűnő rajzon hogy tud ügyeskedni Thomson, mert nekem egészen átjön a fazon belső izgalma a képregényrajzolással kapcsolatban, ahogy odaáll a gyerekek elé, akik még befogadók és kisüt belőle az öröm, hogy akkor most ezt nekik is átadja...
A gyerekek poénjai meg szokás szerint olyan váratlanok és akkorát ugranak, mint második lányom foci-rúgásai, amikor a röhögéstől nem bírtam kivédeni őket, mert képtelenség volt kiszámítanom a lába mozgásából a labda útját. Bámulatosan gyerekes, egyszerű, de szabad, mint egy meditáló felnőtt, visszafogottság nélkül.
A második csík első képén is ott van az ovis abszurditás, ahogy a felnőttek átalakulnak valamilyen infantilis lénnyé, amit röhögve kiaknáznak vagy visszájára fordítanak a lurkók.
Ez a segítő muki is, akinek a vállát olyan jellegzetesen tolja előre az óvónő, inkább látszik egy fejlődésben visszamaradt kamasznak, aki örül, hogy feladatot kap a művészképzőben végre, minthogy mintakép legyen a lurkók számára. A második poén-kocka pedig megint máshonnan nézi az egészet, sőt harmad-honnan is, ahogy anya és lánya értelmezik a helyzetet és kötik az emlékeikhez.
A harmadik strip sem kutya, sőt bravúros, hogy a három kockán három különböző felütés, poén, jellemrajz van egymés után és még kapcsolódnak is egymáshoz...
Mint egy rövidfilm, amiben a szereplők láncolva kapcsolódnak és külön történeteik vannak. De ezt családon belül megoldani, fejingatós találattal a kommunikációs és életkori eltérésekre, így kihozni belőle ezeket a finom, személyes, jellegzetes mosolyokat... szerintem nagyon nagy!
Elraktam magamnak három csíkot, hogy basszus, ezt közzé kell tenni (vagyis inkább: elraknom a magamnak hátrahagyott bejegyzések közé). Rögtön az első halálos az első kockájával, már azzal, hogy a képregényrajzolást teszi meg témának.
A tanár tuti jófej, bámulatos, hogy ezen az egyszerűnek tűnő rajzon hogy tud ügyeskedni Thomson, mert nekem egészen átjön a fazon belső izgalma a képregényrajzolással kapcsolatban, ahogy odaáll a gyerekek elé, akik még befogadók és kisüt belőle az öröm, hogy akkor most ezt nekik is átadja...
A gyerekek poénjai meg szokás szerint olyan váratlanok és akkorát ugranak, mint második lányom foci-rúgásai, amikor a röhögéstől nem bírtam kivédeni őket, mert képtelenség volt kiszámítanom a lába mozgásából a labda útját. Bámulatosan gyerekes, egyszerű, de szabad, mint egy meditáló felnőtt, visszafogottság nélkül.
A második csík első képén is ott van az ovis abszurditás, ahogy a felnőttek átalakulnak valamilyen infantilis lénnyé, amit röhögve kiaknáznak vagy visszájára fordítanak a lurkók.
Ez a segítő muki is, akinek a vállát olyan jellegzetesen tolja előre az óvónő, inkább látszik egy fejlődésben visszamaradt kamasznak, aki örül, hogy feladatot kap a művészképzőben végre, minthogy mintakép legyen a lurkók számára. A második poén-kocka pedig megint máshonnan nézi az egészet, sőt harmad-honnan is, ahogy anya és lánya értelmezik a helyzetet és kötik az emlékeikhez.
A harmadik strip sem kutya, sőt bravúros, hogy a három kockán három különböző felütés, poén, jellemrajz van egymés után és még kapcsolódnak is egymáshoz...
Mint egy rövidfilm, amiben a szereplők láncolva kapcsolódnak és külön történeteik vannak. De ezt családon belül megoldani, fejingatós találattal a kommunikációs és életkori eltérésekre, így kihozni belőle ezeket a finom, személyes, jellegzetes mosolyokat... szerintem nagyon nagy!
2011. június 29., szerda
Megnyúlt képpel
Nem rossz értelemben, hanem ellenkezőleg, viszont a szóvicc kedvéért mindenképp ilyen címet adok. Két jó hosszú képet illesztek ide, mindkettő különleges a méretén túl azért, mert egyszerű, emberközeli, finom, emlékezetes képregény. Remélem ez a nem mindig tuti blogmotor meg tudja mutatni, de kattinthatók szokás szerint.Hát mégsem, twitpic-es hivatkozások lettek, mert a blogger nem képes eredeti méretben feltölteni és úgy linkelni...
2011. június 1., szerda
Depressziós comic strip
Remek írást találtam a comicsalliance.com-on, kábé azzal a címmel, hogy a legdepressziósabb (van-e ilyen orvosi fogalom egyáltalán?) Funky Winkerbean strip. Ezt a sorozatot mondjuk nem ismertem, de ezzel a címmel beleolvastam.Az, hogy depis hangulatot próbálnak megjeleníteni nem nagyon villanyoz fel, de itt sikerült eljuttatni a "komikus csíkoknak" odáig, hogy együttérző lettem szerencsétlen(?), de inkább emberi szereplők iránt.
Érdemes letekerni odáig, ahol a "szerelmes" beszélgetés zajlik, az utolsó három képhez:


Tényleg olyan dolgokat jelenít meg, amit ismer magában az ember, főleg, mert szenved tőle, de eltemeti magában, nem szembesül vele (ezért szenved), mert ezt a világképet építette fel és túl nagy változás lenne lerombolni. Miért másért nem hajlandó kilépni? Eljátsza mind a két szerepet ez a nő: azt is, amelyik elkábítja (nincs rossz válasz) és azt is, amelyik mégis érzi (ez rossz válasz). No mindegy. Szóval áthozza, nagyon. Aztán jön a kegyelemdöfés, és elsőre annyira nem, de második ránézésre már sokkal inkább...

Mangákban is látunk kis időszeleteket elnyújtó hosszabb panelsorozatokat, ez viszont nem lassított felvétel. Legjobban akkor működik talán, ha filmként nézi az ember. Esik az eső, ez az egyetlen mozgás, a kamera zoomolása lassabb sokkal. Az ablak központba helyezése is lassan válik egyértelművé, de nem lép be a harmadik képen (pedig egy sztipben azért talán illene már történnie valaminek), ott marad kívül, bizony, ez most nincs megmutatva. Ráadásul az ég világosabb, mint a föld. Ez akár szimbolikus is lehet, talán már félelmetes lenne, ha egy sötét felhő nézne le. Az ablak viszont fekete, nincs mese.
És tényleg halál pontosan illik ide az, amit Chris Sims leír, hogy vajon mi történhet a szobában. (Egyre jobban tetszik ez a portál, úgy tűnik van bennük emberi érzékenység, a (pop?)kultura tetején is.)
2011. január 20., csütörtök
Szám-ok
A számok önmagába forduló okán lehetne leginkább lecsúsztatni ezt a témát és a belefeccölt nettó kb. két munkanapnyi időt, amit Laci úr bíztatására gondoltam, hogy végigcsinálok és ebben tán hasonlíthatott ahhoz, amit Gergő élt meg szenvedésként, amikor blossza témán vakarta a fejét nyálcsorgásig. Ja: Oravecz Gergely Blossza című strip-gyűjteményét dolgoztuk fel Lénárd Lacival statisztikailag. Az én részem a stripek bizonyos jellemzőinek számokká alakított statisztikai elemzése, Laci olyan, számomra rémisztő dolgot vállalt, hogy a szavak tartalmi statisztikáját készíti el.Nem tudom honnan bukkant elő Laci agytekervényeiből az ötlet, valami olyasmit is hozzáfűzött az emailben, hogy "megérdemli", ami kicsit túlzás így visszanézve a számhalmazon, mert ugyan mi esne ezen jól szegény Gergely harcosnak, hacsak az nem, hogy foglalkoztak vele? Igaziból csak amiatt csináltam végig, hogy végigcsináljam, ami klassz dolog önmagában, szóval inkább terápiás dolog volt.

Úgy történt feldolgozásilag a dolog, hogy megszámoltam minden képkockán belül a kimondott vagy kigondolt szavak számát, illetve stripenként a képkockákon (kereten - ezt a kifejezést használom az adatoknál) kívüli szavak számát. Ezen kívül a hangutánzó szavakat számoltam meg minden stripnél, illetve azt persze, hogy hány kockából áll, mennyi néma képkocka van a stripben, mi a témája, milyen körbe tartoznak a szereplők, hol játszódik és hányan szerepelnek rajta.
A számolásnál sokszor jojózott már a szemem, szóval biztos van benne hiba, ha utánaszámol valaki, de lényegileg nem hinném, hogy számítana az elszámolás. Az elválasztások okozták a legnagyobb gondot, mert nem lehetett automatikusan határnak venni a gyors optikai feldolgozásnál a sorvége illetve a szóköz jeleket, mint számláló-ugrás kapcsoló működésénél. A végén már az ujjammal böködtem a monitort, szerencsére nem szóltak rám a kollégák a szobában.
Ennek a számlálgatós terápiás tevékenységnek az eredménye megtekinthető a google-s táblázat első, "adatok" nevű lapján, nagyjából abban a sorrendben, ahogy fentebb írtam. Van pár származtatott oszlop, összesen, átlag, de ezen túlverekszitek magatokat. Menjünk végig a számokon.

123 strip készült, jó kis adag, négy hónap minden napjára jutott belőle, ki volt ez találva. Érdekes, hogy a V-É-G-E főcímnél azt mondja G, hogy nem hirtelen felindulásból hagyta abba pont ekkor.
Összesen 457 képkocka készült, az átlagos képkocka-szám stripenként 3,71, ami a 4-eshez konvergál erősen, bizony ebből van a legtöbb, 96. Érdekes talán, hogy mennyiségi sorrendben másodikként az egykockások jönnek (10 darab), hármasból is csak 9 van, kettes összesen 2 készült, ötös pedig 6 van. Nincs nagy műveltségem e téren, mármint a világ stripjeinek statisztikájában, de szerintem a három-kockás stripek gyakrabbak a legnépszerűbbek között (Kázmér és Huba, Garfield, Dilbert, már ha ezek azok), mint a négykockások. Szerintem a nem kifejezetten egyszerű poénra kihegyezett történetmesélés igénye magyarázzák ezt a négyes átlagot. Az is, hogy egykockásakból relatíve sok van, szerintem szintén a nem poénos-csattanós történetek miatt "történt meg", ezek nekem inkább erősebben kifejező képek.

Ha a szavak számát nézzük a kereteken belül, akkor összesen 3144 került beírásra, naponta átlagosan 25 körüli szóval. Ez nem sok, a maximum 130 szavas, a legkisebb pedig a szótlan strip. Ha a kockák sorszáma szerinti szó darabszám-átlagot nézzük, akkor markáns ívet lehet felfedezni, sorrendben az elsőtől az ötödik kockáig az értékek: 7,35 - 8,18 - 6,22 - 5,62 - 6. Vagyis egy erős kezdés után a második kockákban van a legtöbb beszéd, a harmadikban csökkent és a negyedikben mélypontra jut - ha a négykockás sorokat nézzük. Logikus, hogy az elején kell tisztázni a helyzetet, a vége felé már tisztább a helyzet.
Ha a szavak számának eloszlását nézzük, akkor az látszik, hogy legtöbbször olyan strip fordul elő, ami a mi felosztásunkban 10-19 szóval "rendelkezik". Egyértelmáen a kevés szavas stripek vannak túlsúlyban, minél bőbeszédűbb a csík, annál kevesebb van belőle. Kivétel ez alól a tendencia alól a 60 szó körüli stripek, ahol kis emelkedés látszik, úgy tűnik ez a mennyiség érdekesen passzol Gergő koncepcióihoz.

Kereten kívül kicsit több szó született, 3344 darab, a csík-átlag 27 szó, a legtöbb pedig 157, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megszólalásoknál a narráció egy kicsivel fontosabb volt a szavak számának mérlegén. hangutánzó szó elég kevés van, összesen 63, átlagosan fél szó jut egy csíkra. Szótlan képkocka összesen 128 akadt, ami átlagosan majd mindegyik napra egyet jelent.
A kereten kívüli szószám stripenként hasonló képet mutat mint a belüli, olyan szempontból, hogy a kevés szavas (10 alatti) stripből van a legtöbb, és itt is van az egyértelmű ívben egy törés a 60 szavas stripek környékén. Ugyan ezt lehet elmondani a kockánkénti átlag szó-számról, ahol is az 1-2 szavas kockák vannak legtöbben, aztán minél bőbeszédűbb a kocka, annál kevesebb van belőle, illetve a 15-17 szavas stripek itt is gyakoribbak, mint ahogy az eloszlás ívéből következni.

Akkor lenne igaziból érdekes, ha össze tudnánk hasonlítani egy Garfield- vagy egy Kázméros statisztikával, így önmagában nem olyan izgalmas.
Nézzük a szereplőket. öt kategóriát csináltam: család, egyéb, ismerősök, munkatársak, önmaga. Ez azt jelenti, hogy a teljes stripre jellemző ez a kategorizálás, tehát ha "önmaga", akkor csak Gergő szerepel rajta, ha pl. a "munkatársak", akkor közöttük többségében ott van, és persze a többinél is. Ha a szereplők számát nézzük, akkor átlagosan ketten szerepelnek egy napi történetben, ami tipikus: a legjellemzőbb a párbeszéd, illetve szerintem a világ stripjeinek össz-átlaga is a kettes szám felé tendál. A legtöbben öten tolonganak egy csíkban.

Ha a szereplők kategóriáit nézegetjük, akkor a leggyakrabban (43-szor) a család szerepel a képeken, az egyéb kategória követi 32-vel, ami leginkább ismeretlen, utcai humanoidokat jelent, majd meglepő - vagy nem meglepő - módon önmaga következik, 28-cal. Ezek a nagy többségét kiteszik a történeteknek, ismerősök és munkatársak összesen 20 stripben szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy egyértelműen nem parti- vagy munkahelyi központozással készültek a bejegyzések, hanem kb. harmadolva van a családi, az utcai és az önmagát középpontba állító téma-mennyiség. Ez már talán ad valamilyen jellemzést Gergő hozzáállására a világhoz, kell, hogy valamennyire tükrözze ezt az agyából papírra rajzolt képeken keresztül.

Készült még a 123 stripet egymás utáni, egyenlő szakaszokra bontott összesítés is, amit ha a szereplők kategória szerinti eloszlásában nézünk, sok meglepetésre nem jutunk... de kicsit lehet valamit róla szövegelni. Ha 11 szakaszra osztjuk a halmazt, akkor legtöbbször a család vezet, mint szakaszon belüli legtöbb előfordulás. A negyedik, de főleg az ötödik szakaszban, ami a 33. és 55. stripek közötti két szakaszt jelenti, többségbe, ráadásul erős többségbe kerül az "önmaga" kategória. Erre tán rá lehetne húzni egy a kezdeti lelkesedés utáni kényszerből (témaválasztási szülési nehézségekből) az önreflexióban megoldást találó döntést. Amit viszont (ez még a fele előtt történt, remekül leküzdött hősünk. De az is lehet, hogy más miatt volt ilyen időszaka. Ez látszik a 6, illetve a 3 szakaszra bontott összesítéseknél is, sőt, a harmadolt szakaszoknál a középsőnél a család és az önmaga majdnem ugyanannyiszor fordult elő.

No, ennyit a szereplőkről, jöhetnek a témák. Itt is öt a kategória: bölcselkedés, egyéb beszélgetés, egyéb cselekmény, munkahely, strip. Ezek eléggé megfoghatatlanok így elsőre, de nem lett volna értékelhető a részletesebb felbontás, mert túl sok lett volna az egyéb helyett, ami statisztikailag értékelhetetlenné tette volna a dolgot. Állítom, hogy már ezek a téma kategóriák is jellemzők a sorozatra, a bölcselkedés és a strip, elég jól mutatja Oravecz úr leggyakrabban bejárt agyi gondolatpályáit, legalábbis a strip-rajzolás alatti üzemmódban. Az ötből az első három kategória itt is nagyjából elharmadolja a teljes mennyiséget, nem meglepő módon azért kicsivel, de az egyéb cselekmény nyert (39), a bölcselkedés lett a második (30), ez azért jellemző. A munkahely és a strip összesen 26-szor téma, ebből is 18-szor a strip a főszereplő a stripekben... Látszik azért a bölcsész felmenő, meg az alma a fájától.
Ha a témák szakaszolt darabszámait nézzük, akkor az bogozható ki, hogy az elején valamivel több beszélgetős képregény volt, úgy a huszadikig. Innentől az 55-ös strip-határig a cselekményesek lettek többen, majd a második felében váltakozva az egyéb cselekmény és a bölcselkedés volt a legtöbb - a többiből igazán kevés volt akkor. Úgy látszik a végére megtalálta a kikívánkozó témákat Gergely.

Környezet - ez az utolsó szempont, amire számokat szórtam. Itt hármat választottam szét: munkahely, otthon és utca. az utca és az otthon 55 és 51 alkalommal fordul elő, a munkahelynek 16 maradt. Az utcára került történetek a stripek második és harmadik harmadában dominálnak, az elején több volt a munkahelyi is és az otthoni is, illetve a 110. strip környékén még van egy olyan 11 méretű szakasz, ahol az otthon van többségben. Elég egyértelmű ez, tán kimerült a munkahelyi téma-kút, illetve az is lehet, hogy egyre szabadabban nyúl a hétköznapi, lazábban kapcsolódó témákhoz.
Jöhet a kereten kívüli és belüli szavak arányának kis boncolgatása, megnéztem a háromféle szakaszra bontás darabszámait és olyasmi derült ki, hogy (kis eltéréssel ugyan, de) a kereten kívüliek a sorozat végére valamennyivel csökkentek, a belüliek pedig nőttek. Nem teljesen egyértelműek a grafikonok, a különbségek sem markánsak, de az tán mégis levonható következtetés, hogy annak ellenére, hogy a vége felé is volt rendesen bölcselkedő téma, valamivel mégis nagyobb hangsúlyt kaptak a kimondott vagy gondolt szavak a narrátori megszólalásokkal szemben.

Nohát, ennyi fért bele részemről az elemzésbe, ami valószínűleg leginkább tényleg csak érdekesség, haszna, az nemigen van. Egészségünkre.
2010. május 30., vasárnap
2blog, amit birok
Nemrég a kepregeny.net is indított egy közösségi blogot, ahová leginkább más (külföldi) blogok átvett bejegyzései szerepelnek - jogos, talán a hazai hírek nem blogba, hanem a portál fő hírei közé valók. Olyan kevés és így olyan lényeges mindegyik. A külhoni híreket megosztani viszont kicsit köldöknéző dolog, merthogy akik még nem képregény-rajongók, azoknak ezek a hírek nem érdekesek/fontosak, akik pedig igen, azok szinte biztos, hogy tudnak róla, vagy legalábbis ellátják magukat minimum angol nyelvű hírtáplákékkal. Most viszont írok arról, hogy én melyik két magyar blogot kedvelem nagyon.Az egyik Lénárd Laci, a másik Oravecz Gergely blogja. mindkettő rohadtul közvetlen és lényegre törő, emiatt lehet mondani, őszinte - és mindkettőben nagyon ott van a képregénynek az a csücske, ami nekem fontos. Fogalmam sincs, ez mennyire esik egybe a szubjektív vélemények átlagával, de ez az, ahogy a kocka magában és együtt a többivel is élő legyen bennem. Másképp: működjön a formanyelv, jó legyen a történet, kerek legyen a strip, üssön a beállítás... Korszakalkotó, mi? :)

Laci az élményeiről ír, ami nem csak a képregényekkel, hanem mondjuk vizuálisan kapcsolódó területekről és a hazai szcéna egyéb nyúlványairól (pl. boltok) is ír, Gergő meg egy napi stripet rajzol, ami tán egy hónapja indult, de azonnal nagy kedvenc lett. Pont azok miatt.
Olvastam rövidebb-hosszabb ideig szerintem vagy 30-40 képregényes blogot is, egy időben hevesen gyűjtöttem a linkeket, rss feed címeket, de idővel kigyomláltam őket, mert nem állták ki az idő próbáját... A legmaradandóbb talán az "olvasásra érdemes képregények" volt. Ezeknek a magyar oldalaknak viszont csak a legjobb élmény és utóhatás maradt nyomukban (nem nyomokban). Úgyhogy ajánlom őket, mert. Nem mintha számítani itt, amit ketten talán olvasnak, de akkor is.
Ja, a parkocka.hu-n meg igazan humoros karikaturistáktól sorjáznak strip-ek, egy-egy témára felcsövezve (hogy miért csövezve, azt a honlap elmondja. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


