Szép kis nap

(Nem fért be egy hosszú posztba a fesztivállal, külön kellett vágnom.) Átlapoztam és megpróbáltam elolvasni is a Call it a Day antológiát, amin kívül semmi mást nem is vettem a fesztiválon, ide is véleményezem nagyhirtelen. Sorrendben, most nem másolom ide a címeket.


Ez fura volt, de kellemes. Azért volt furi, mert szokatlan volt a magyarokhoz képest, hogy halál hétköznapi történésekről ír, és ez több finn cuccban is ott volt. Van amelyiket sikerült emelni a rajzzal vagy a képregényesítéssel (vagyis a kép és a szöveg KOMBINÁLT játékával), van amit nem nagyon, van amihez nem tett hozzá szinte semmit szerintem. Ez mondjuk nem is akart, szóval rendben volt, akár még olvasnék is ilyet.


Ez hatásos volt a nézőpontok miatt, de nem értettem a második felét. És a fáradtságot sem vettem, hogy erölködjek.


Na, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Illusztrált recept. Kerestem a szövegben valami furfangot, de nem találtam. Majd kisütök valamit. :)


Ez veszélyes volt, nyomasztó rajz, nyomasztó történethez, bár ez is hétköznapi cselekmény-sor, már akinek élete része a rákkal való küzdelem...


Az kedves, személyes volt, ennél jó lett volna úgy olvasni, hogy ott a képnél van az érthető szöveg.


Ez valami akciós szösszenetnek indult, de vagy túl sok idő telt el 4-4 kocka megrajzolása között és más érdekelte a szerzőt, vagy totál be volt szívva, mert a történet "íve" leginkább egy félig kiradírozott ceruza-pöcköléshez hasonlít...


Ennek a rajzai nagyon bejöttek, az ötlet is jó volt és ebben is volt valami nagyon hétköznapi hangulat.


Műanyag-játék-foto-képregény. Mutattam is a lányomnak, hogy nem csinálsz egy ilyet? Ő persze bosszankodott, hogy miért nem Asterix-et vettem.


Jópofa, frappáns strip.

Fesztivál '11

Új helyen volt idén a fesztivál, új volt nekem a hangulat is, a helyszín és amiatt is, hogy több időt tölthettem kint. Na nem egész nap, fontos a fokozatosság, de megállapodtam az asszonnyal, hogy jövőre már az esti sörözést sem hagyom ki. Újdonsült fotómasinámat is vittem, képes beszámoló kerekedett.


Ilyen volt a bejárat. Jókedvű srác ült az unalmas helyen. Ismerős volt a fizimiskája, de nem tudom honnan.


Meg ilyen is volt a bejáratnál. Most akkor csak nőknek, vagy nem? Kissé testidegen tűnet, de lehet, hogy ha anyagilag jól kijönnek egymással, az mindenkinek jó.


A "nagyszínpad" előtt rögvest képregényt olvasó egyedkbe boltani.


A színpadon meg a Call it a Day bemutatójának készül neki az előző és a mostani képregényes szakszervezeti főnök.


Szerintem az egy főre jutó fotósok száma viszonylag magas volt (még akkor is, ha csak az egynél több objektívvel rendelkezőket számolom), nem látszik rajta, de Türkizblúz is fotózott. Remek csajozós alkalom volt egyébként.


Ők voltak a Call it a Day sztárjai.


Fritz Zoliról azt mondta Laci, hogy szerinte megmaradt benne a gyerekek nyíltsága. Egyetértek.


A többeieket nem tudom hogy hívják, erről a hölgyíről nehéz volt mosolygós képet készíteni.


Beszéltek a munkáikról, kivetítőn jobb lett volna nézegetni a rajzokat. Jó volt egy NAGYON PICIT megismerkedni velük, ebből én simán többet is elbírtam volna: rajtuk keresztül kicsit belemászni hazájuk képregényeibe (sok képpel).


Közben Batman erősen figyelt valamit vagy valakit.


Jé, Macskanő meg fölfelé vizslat.


Összejöttek. Nyilván azt beszélik, milyen hülye ötlet volt feketében jönni ilyen színes díszletek közé.


Grifter friss levegőt szív, nyilván megvan a véleménye a két maskarásról.


Nikowitz Nórával nagyon jó beszélgetés volt, illetve ő beszélt nagyon jól, informatív, személyes, kedves. Valszeg arra, hogy a verseket papíron fordítja, nem gépen, sokáig emlékezni fogok, ha K&H-t olvasok.

Még három kép erről, a hangulat miatt.







A vásárcsarnoki belső:














A Mangafan kellékei...






Vélhetően az egyik "mit, hogyan kéne másképp csinálni, hogy jobb legyen" beszélgetés.


Három kölyök, egyikük a BMX.



A szabadtéri hangulat (éppen egy nagyon holland fizimiskájú úriember mesél):













És még a kiállításra is betévedtem. A sajátos hangulat itt sem hagyott el:







Szóval így jártam szombaton. Az antológiát nem bántam meg, nekem bejövős a válogatás, ezen meg bőven van mit emészteni. Én személy szerint gratulálok, a fesztiválnak is, a díjazottaknak is, a beszélgetőknek is. Konzolokat nem láttam, sok előadásról lemaradtam, keveset voltam, csak pár órát.

A nagyszínpad, a beszélgetős kisszinpad jó volt, több kivetítést kérünk jövőre (az előadások alatt). Sőt lehetne pályázatot is kiírni, képregény-montázsok készítésére, az animés AMV-k mintájára, az azért rendesen tudna szórakoztatni és ha jó előre meghirdetik, elég sok össze is tudna gyűlni, valami szerény díjazással akár.

Az jó lenne, ha az ember MINDEGYIK előadáson ott tudna lenni, ha akar, most néha egymásba csúsztak. A hely laza volt, nekem tetszett, nyilván más az összkép árusítás szempontjából, de nekem előadáshallgatós, beszélgetős alkalomnak teljesen jó volt.

Nagyon kemény

Nem tudom pontosan miért, de nagyon hatnak Fabio Moon rajzai, most éppen egy X-Men tagokat ábrázoló képecskével, amit valszeg csak úgy szórakozásból készített, nem hivatalos megjelenésre. Hogy is lehetne Rozsomák ilyen köpcös alkesz. Pedig az. :D

Talán az, amit kirajzol a saját világából, abból, ahogyan látja a világot, valahogy nagyon emberi számomra. A régebben linkelt lépcsős rajzban az arckifejezés hétköznapi, de mégis egyedi, olyan, mint amikor felismerni minden részletet, de mégsem hasonlít senkire, sőt, általános. Részleteiben pedig valóságos. Na mindegy.

Szóval itt is - én baromi kevés X-Men képregényt olvastam, de ezen kellemeset nevettem, mert helyén van minden. A testtartás, az alkatok, a metakommunikáció, a szöveg is, még a köpcös férfias kiszögelése is üt elsőre. Egyéniségek, ahogy ismerjük őket, mégis baromira mások, mint ahogy akárki rajzolta eddig. Eszméletlen ez a pacák.